Virtuális tárlatbemutató  ELŐ​TÉR naGYTEREM pUBLICITÁS

Lénárt Tamás művészettörténész összeállítása

Incze László

Céhtörténeti

Múzeum

​ ​Nézni valamit még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban látjuk is. - írja Oscar Wilde a Hazugság hanyatlása című elmélkedésében - Nem látjuk addig, míg szépségét észre nem vesszük; csak akkor válik valósággá. Az igazi művész felfedező. Ahogyan köd nem szállt Londonra, míg a költők és festők meg nem tanították az embereket észrevenni benyomásának titokzatos báját, úgy Erdővídék sem pompázott olyan fényköntösben, mint amilyennek Bodosi Dániel tanít meg látni. Az igazi művész folytonos kutatásának célja önmaga és saját környezetének mélyebb megismerése. Ahogyan a Banner Zoltán által körülhatárolt székely festőiskola tagjai számára, mint Nagy Imre esetében Csík, Bordi András számára Marosszék, Márton Árpádnak Gyergyó vagy Incze Istvánnak Kézdiszék, Páll Lajosnak Korond, Kusztos Endrének pedig Szováta környéke, a szülőföldről készült tájkép sorsvállalás. Ez már nem egyszerű selyemkesztyűs tájképfestészet, hanem tájtapasztalat, amibe az alkotó beleérezve önmagát egyetemes igazságokat exponál. 

Kút vagy nekem

s vágyat buzogtatsz, fogyhatatlan-újat.

Patakjaid

bennem el nem apadnak,

mélységeid

mélységeimben kinccsel felfakadnak.

Vadméheid

a rétemen toroznak,

havasaid

nárciszaim csokrában illatoznak.

Ösvényeid

a két talpamban élnek,

harangjaid

hajnal körül a tornyomban zenélnek.

Fellegeid

az én tetőmre szállnak,

viharaid

az én barlangjaimban orgonálnak.

S ha hallgatok,

nem tudom: ritka csendem

bennem van-e,

vagy künn, a benned alvó rengetegben?

S a nagy moraj,

nem tudom: hegycsuszamlás?

Felleg-robaj?

Fa-döntés? Lélek-omlás?

Áprily Lajos: A láthatatlan írás (részlet)

Kézdivásárhely

2024, Október 18.