Ma Bodosi Dániel (Barót, 1913.07.27. – Barót, 2006.08.30.) festő születésnapja van.

Hétgyermekes parasztcsaládban születik, a szülővárosában érettségizik. Ezután asztalosnak tanul, a felszabadulását követően Sepsiszentgyörgyön és Brassóban dolgozik. 1937-ben balesetet szenved, az esztergagép átvágja jobb kezének az ujjait. Hazatér Barótra, majd a második bécsi döntés megnyitja számára a budapesti tanulás lehetőségét. Felveszik a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos a mesterei.

Három évet tud tanulni a főiskolán, majd 1944-ben a háború miatt már májusban lezárják a tanévet és kénytelen hazamenni.

Otthon nem tud tanárként elhelyezkedni, így gazdálkodik, valamint plakát- és díszlettervezésből tartja fenn magát. 1955-ben sikerül kialakítani a saját műtermét. Szabadfoglalkozású művészként él és dolgozik a haláláig.

Egyéni kiállításokkal Baróton (1978, 94, 97, 2005), Sepsiszentgyörgyön (1973), Székelyudvarhelyen (1974), Kolozsváron (1983), Bukarestben (1983) és Budapesten (1997) mutatkozik be. Emlékkiállításokkal tisztelegnek művészete előtt Baróton (2007, 11, 13, 20, 22), Kolozsváron (2016, 23), Székelyudvarhelyen (2014), Sepsiszentgyörgyön (2015), Csíkszeredában (2015), valamint Budapesten (2022) és Esztergomban (2009) is.

Munkásságáról először a lánya állít össze monográfia-katalógust (Gaál Mózes Közművelődési Egyesület kiadása, 2006), majd Banner Zoltán készít a 100. születésnapjára egy átfogó kiadványt (Tortoma Kiadó, 2012).

1994-ben Barót város díszpolgárává választják.

Szülővárosában helyezik örök nyugalomra. A szülőház falán 2009-ben emléktáblát helyeznek el, 2012-ben a baróti Mű¬velődési Ház kistermét róla ne¬vezik el.

Történetíró és közösségi ember volt. A második világháborúban elveszett magasugrásról szóló könyve, helyette megírta a Kaposvári Kórház történetét. Bár az élet távol sodorta szülőföldjétől, mindig büszke volt baróti gyökereire.

Emlékét tisztelettel őrizzük!